Mi jár a fejembe?

Senki ne értse félre.

Szeretem az állatokat, és felháborít ha bántják őket, de miért van az, hogy egy megkínzott állat miatt több száz ember vonul az utcára, de, ami a magyar néppel kapcsolatos pl. devizatüntetés, megemlékezés, fórumok, vagy olyan megmozdulások, amik az igazunk mellett szólnának arra alig megy ki pár ember?

 Számomra ez jelzés értékkel bír.

 Nem lehet mindent ráfogni és legyinteni, hogy csalódottak az emberek, vagy tényleg mindegy már minden? Azt olvastam, hogy a face beleszól a választásokba. Szerintem meg örülhet minden párt, hogy a face mögül megy az észosztás, mert annyira tönkre vágták már azt a bizonyos magyar virtust, hogy nincs is semmi félni valójuk.

 Komolyan ez a legnagyobb probléma?

 Azok az emberek, akik megmozdulásokat szerveznek hittel és becsülettel teszik. Négy éve én is szerveztem egyet itt Miskolcon. Voltunk öten. Négy éve! És nem nekem volt kudarc a létszám, de feladtam, mert nem jöttek el azok, akik a szájukat jártatták? 

Nem adtam fel!

 Miskolcon egyedül voltam Vona utcai fórumán közülünk, de nem számított, mert úgy éreztem, hogy képviselem azokat, akik akkor nem lehettek mellettem, azokat, akiket elárult. A nagy radikálisok, akikre olyan büszkék voltunk elpártolnak és elfordulnak tőlünk, már ez sem érdekel. 

Fidesz bérenceknek neveznek minket a Jobbikosok? 

Számít ez valamit? Saját magukat mentegetik, mert gyávák. Már semmin sem csodálkozom, hiszen ők sosem tettek értünk semmit. És mi? Tettük a dolgunk azt, amit a szívünk diktált akkor és ott, mert úgy tartottuk helyesnek. Sosem fogom ezt felhánytorgatni, mert megteremtettünk valamit, amit ők a sárba tiportak.

 Mi a sárból is kiemeljük és tovább visszük a radikalizmust, mert az nem egy meghasonult párt szimbólum, hanem egy olyan eszme, ami akkor is lesz ha a pénz és hatalom éhes senkik eltűnnek a süllyesztőbe. Egy egy eseményen ha van ilyen összejövünk páran. 

Mindig ugyanazok az arcok.

 Kicsit öregebben, de ugyanazzal a tűzzel a szívünkben, ami sok sok éve nem alszik ki.  Sokan nem élnek már közülünk, akikkel végig harcoltuk az utat és úgy mentek a Csillagösvényre, hogy itt hagytak magukból egy darabot nekünk, és mi tartozunk annyival az emléküknek, hogy  nem hagyjuk kialudni a lángot.