Megszületett Rudolf Hess német politikus

1895. 04. 26 Megszületett Rudolf Hess: A Béke Apostola

1920-tól Hitler személyi titkára. Az 1923-as sikertelen puccskísérlet után Hitler a börtönben neki mondta tollba a Mein Kampf-ot. 1934-től a Führer helyettese, birodalmi miniszter.

Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség. 

1941. május 10-én egy Messerschmitt 110-en Skóciába repült, és miután ejtőernyővel földet ért, és néhány héten keresztül - immár őrizetben - tárgyalásokat folytatott vezető angol politikusokkal, Churchill utasítására, mint "háborús bűnöst" börtönbe vetették. 

1941 után Hesst teljesen elszigetelték. 1942. június 25-én a Dél-Wales-ben lévő Abergavenny-be szállították, majd 1945. október 8-án Nürnbergbe vitték, ahol a "Nemzetközi Katonai Törvényszék" elé állították.

 Még ennek a bíróságnak is fel kellett mentenie a "háborús és emberiség elleni bűncselekmények" vádja alól, de a felháborító ítélet azt állapította meg, hogy ő "a béke ellen" követett el "bűncselekményeket" - éppen ő, aki életét kockáztatta a béke megteremtéséért! Ilyen címen ítélték el életfogytiglani börtönre. Hesst hat vádlott-társával együtt 1947. július 18-án átszállították a spandaui börtönbe. Csak 1952-ben engedélyeztek havi 30 perces beszélgetést a hozzátartozójukkal, és hetente egy levelet.

 A többi fogoly szabadulása után 1966-tól Hess egyedül volt a spandaui börtön foglya.

Az 1970-es évek elejétől engedélyezték, hogy a havi beszélő 1 órás legyen. 1986 decemberében a fia, Wolf Rüdiger Hess a Szovjetunióhoz fordult édesapja szabadon engedése ügyében. Személyesen beszélt Grinin bonni szovjet követségi tanácsossal, akinek szavaiból arra következtetett, hogy Gorbacsov Hess szabadon bocsátását készíti elő.

Ezt az értékelést megerősítette a Der Spiegel 1987. április 13-i száma, amely "Gorbacsov szabadon akarja engedni Hesst?" című cikkében azt írta, hogy Gorbacsov arra a meggyőződésre jutott, hogy Hess elengedését " világszerte humanitárius gesztusként fogadnák".

Ezért az angol hatalmasságoknak más eszközt kellett találniuk, hogy az 1941-es német-angol békekötésről oly sokat tudó Hess szabadon bocsátását megakadályozzák.

1987. augusztus 17-én Rüdiger Hesst hivatalosan értesítették, hogy édesapja meghalt.

 A hivatalos változat szerint a nyaka köré tekert kábellel felakasztotta magát. De a gyenge, 93 éves Hessnek, aki alig bírta magát cellájából a kertbe vonszolni, nem volt erő a karjában. Hogyan lehet feltételezni róla ily módon elkövetett öngyilkosságot?

A későbbi, szeptember 17-i hivatalos nyilatkozat hivatkozott egy Hess zsebében talált állítólagos búcsúlevélre és a boncolás eredményére, amely egyenes vonalú nyomot állapított meg a dróttal összekötött nyak baloldalán.

Egy dél-afrikai ügyvéd 1988. február 22-én eskü alatt ezt vallotta: "Rudolf Hesst az Angol Belügyminisztérium utasítására a Special Air Services két tagja gyilkolta meg.

 A gyilkosságot az MI-5 tervelte ki és irányította... A gyilkosság azért vált szükségessé, mert a Szovjetunió kormánya 1987 júliusában Weizsacker ... moszkvai látogatása kapcsán megegyezett a német elnökkel, ... hogy Hesst 1987 novemberében szabadon bocsátják...

Hess délutáni sétája idején a két SAS-ember a nyári kunyhóban várt a fogolyra. Egy 4 és fél láb hosszú kábellel akarták megfojtani... De mivel Hess ellenállt és segítségért kiáltott, a gyilkossági kísérletet megszakították és a foglyot katonai kórházba szállították... 

A fenti információt az Izraeli Titkosszolgálat egyik tisztjétől ered 1987. augusztus 18-án."

A "búcsúlevél" nem tükrözte Hess 1987-es gondolkodását, hanem a 20 évvel korábbi gondolatokra utalt. Azt a következtetést lehet levonni, hogy Hess 20 évvel korábban betegsége miatt a halálra várva írt egy búcsúlevelet, amelyet akkor nem adtak át a családjának, és ezt használták fel 1987-ben hamisítvány készítésére.

Zárszavai a tárgyaláson

Rudolf Hess jellemét, elvhűségét, emberi nagyságát legjobban az utolsó szó jogán, 1946. augusztus 31-én elmondott szavai tárják elénk:

"Nem védekezem olyan vádlók vádjai ellen, akiknek véleményem szerint nincs joguk ellenem és nemzettársaim ellen vádat emelni. Nem foglalkozom olyan vádpontokkal, melyek német belső ügyekkel foglalkoznak, és melyekhez külföldieknek semmi közük sincs. Nem foglalkozom becsületsértő vádakkal sem. Ezek szememben tisztelet jelei, ha ellenfelektől jönnek.

Abban a kiváltságban részesültem, hogy életem számos évén át dolgozhattam nemzetem ezer éves történelme során született legnagyobb fiának helyetteseként. Még ha tudnám sem akarnám kitörölni ezt az időszakot életemből.

Boldog vagyok abban a tudatban, hogy teljesíthettem a kötelességemet nemzetem iránt, mint német, mint nemzetiszocialista, mint Vezérem hűséges híve. Nem bánok semmit sem! Ha újra kezdenék, ugyanúgy cselekednék, ahogy cselekedtem, még akkor is, ha tudnám, hogy végül máglyára kerülök.

Nem számít, hogy emberek mit tesznek velem. Egy napon az Örökkévaló ítélőszéke előtt fogok állni. Neki fogok számot adni tetteimről, és tudom, hogy ő felment engem."

 Rudolf Hesst nagy áldozatot hozott a békéért. Bátorsága, amellyel életét kockáztatta, 47 évig tartó börtöne, amelyet elviselni kényszerült, és vértanúsága nem merül feledésbe. Igazságot szolgáltatnak majd neki, és a Nürnbergi Perben mondott végső szavai: 

nem bánok semmit sem, mindörökre fennmaradnak.