Az 1919-es Komáromi Áttörés

1919-ben, május 1-jén több százan lázadtak fel - mindnyájan civilek - hogy a csehszlovákok által megszállt területeket visszafoglalják. A tervük nem járt sikerrel - a bevetésnek százak estek áldozatául.

Előzmény:

1919. január 9-én az Antanthoz tartozó, két legionárius századból álló csehszlovák hadsereg bevonult a bal parti Komáromba, melyet Csehszlovákiához csatoltak és ezzel kettéosztották a várost és Komárom vármegyét is. Addig Komárom vármegye Csallóközi járásának, és egyben a vármegyének székhelye volt. A város katonai közigazgatás alá került, a megszállók éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el.

1919. május 1-én kora hajnalban a Tanácsköztársaság munkás milicistái megpróbálták visszafoglalni a várost.

 Monostorral szemben keltek át a Dunán az Erzsébet-szigetre, megrohamozták a vasúti hidat, majd a vasútállomás felé nyomultak előre. Az újszőnyi állomáson négy mozdony füstjével borították homályba a várost. Egidio Macaluso olasz ezredes kérésére Érsekújvárból iderendelték a 34. csehszlovák gyalogezredet, akik elzárták a visszavonulási útvonalakat.

 A magyar egységek az Erzsébet-szigetre szorultak vissza, ahol a legionáriusok lemészárolták az életben maradottakat. 

A városban statáriumot és kijárási tilalmat hirdettek ki, a legionisták mindenkit lelőttek, akit az utcán találtak, köztük egy 12 éves gyereket is. Az elesettek (összesen 121 munkást és katonát) nagy részét 3 nappal később közös sírba temették a katolikus temetőben. A csehszlovák hadsereg 25 embert vesztett a harcokban. 

Ez a nap véres május 1-e néven vonult be a város történetébe.