Hrozova Erzsébet

1938. 05. 05-én Megszületett Hrozova Erzsébet, az 1956-os forradalom  cigány származású hőse. Együtt harcolt a Corvin-közben Iván-Kovács Lászlóval és Pongrátz Gergellyel.

Hrozova Erzsébet csak tizennyolc éves volt, mikor fegyvert fogott a magyar szabadságért. Harcolt, majd letartóztatták. Férjét, Székhelyi Bélát felakasztották , ő maga megjárta a poklot. Tizenhárom éven át raboskodott, a legszebb éveit a rácsok mögött töltötte, kínozták, verték, de nem tudták megtörni.

 Sosem adta fel, sosem tört meg: 1970-ben szabadult. Mégsem bánta, hogy így alakult az élete: a magyar szabadságért harcolt.

 Már idős emberként, ötven évvel a forradalom után kapott érte magas állami kitüntetést. Mikor átvette, még egyszer megmutatta annak a hős, 18 éves lánynak a harcos szívét-lelkét: egy ország figyelő szemei előtt nem fogott kezet a kitüntetést átadó Gyurcsány Ferenccel és Szili Katalin házelnökkel.

Ezzel a meg nem tett mozdulattal üzente meg halott bajtársainak: nem felejtettelek el benneteket... 

A forradalom előtt nővérként dolgozott a női klinikán. A forradalom alatt a VIII. kerületi Víg utcai fegyveres csoport tagja volt. Előbb a sebesülteken segített mint hivatásos ápolónő, majd katonatiszt férje révén maga is fegyvert fogott, részt vett igazoltatásokban, házkutatásokban, majd november 4-8 között a szovjetek elleni fegyveres harcban.

 1957-ben letartóztatták és 1958-ban a katonai bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. 

Öt évvel ezelőtt, 2013-ban hunyt el. Férje nevét haláláig egy tetoválás őrizte a karján 1956 és Béla.

"Az ember a sorsát el nem kerülheti, nekem ez volt megírva a sors könyvébe. Nem bántam meg, de mi nem azért harcoltunk, ami most van Magyarországon. Most néhány tízezer embernek nagyon jó dolga van, de a tömegek még mindig nélkülöznek, éheznek. "