Liberalizmus

Liberalizmus, szabadelvűség, szabadságjogok elvének megvalósulása a politikai és gazdasági életben.  

Magyarországon Széchenyi, Kossuth és Deák Ferenc a Nyugat-európai liberalizmus legtisztább képviselői. 

A liberalizmus XIX századi ellenhatásai közül a marxizmus a legjelentősebb; ez a szembenállás világosan látszólagos, mivel mind a liberalizmus, mind a marxizmus zsidó gyökerű. 

Napjainkban a fasizmus és a nemzeti szocializmus áll vele legélesebb ellentétben.

A rendszerváltozás után a liberális eszmét a magyarellenes erők vették pártfogásba. A liberalizmus jelszavaival üldöznek mindent, ami magyar, és terjesztik az ön- és nemzetpusztító deviáns értékrendet. Általános céljuk a magyar állam elpusztítása, a nemzet asszimilálása, melyet bár nem mondanak ki minden lépésük ebbe az irányba visz.

A liberalizmus mai legfontosabb ereje  a média.

 Politikailag gyengének látszanak, de a tömegek gondolkodásának befolyásolása fontosabb számukra. A liberális média igyekszik minél több népbutító műsort sugározni (pl. valóságshow-k), hogy elejét vegye a népművelődésnek amely a nemzet felemelkedését vonhatja magával. Fő célja a valójában csak egyénekből álló antitársadalom megteremtése, a jól manipulálható fogyasztói szürke tömeg előállítása.

A liberalizmus gazdasági célja az állam elpusztítása.   

Ennek előfeltétele a gyenge és önfeladó és mindenkitől függő állam megteremtése, amit eladósítással és privatizációval érik el. (Utóbbit az előbbivel magyarázzák, de átlátszó érv: a privatizáció hatására sohasem csökkent még az államadósság.) Fő céljuk az állami feladatok magánkézbe szervezése. A privatizáció első lépése egy állami vállalat vagy szolgáltatás lezüllesztése, szétverése, veszteségessé tétele. 

A cég magánkézbe kerül, és valóban nyereséges lesz, mivel innentől nem érdekük a működést akadályozni.

 Másik jellegzetes eszköz az állami ingatlanok eladása és visszabéreltetése. Közbeszerzéseken általában kartellben indulnak cégeik, a pályázatok kiírását eleve úgy tervezik, hogy az előre megbeszélt cég indulhasson csak eséllyel.

A liberálisok rendszerint nem pártok köré csoportosulnak, hanem különböző gazdasági és társadalmi csoportokba, ami több, egymással átfedésben lévő civil szervezetek többsége.

 Ezek között a legismertebb az antirasszisták, füvesek, jogvédők, homoszexuálisok csoportosulása. Ez több dologban is hasznukra válik: több arccal több embert nyerhetnek és téveszthetnek meg, egy-egy csoport bukása nem okoz nagy kárt a közösségüknek. 

 Őket ért támadás esetén több néven is tiltakozhatnak, ami külső szemlélő számára úgy hat, hogy a "nép hangját" hallja egy erőszakos kisebbség helyett.

Önmagukat civilnek nevezik és baloldali eszmék mentén szerveződnek. Megtévesztő jegyük, hogy politikamentesnek tüntetik fel magukat, ami igaz is, ha politika alatt kizárólag a parlamenti pártpolitikai színjátékot nézzük.

Nyíltan kiállnak minden nemzetellenes eszme mellett.

 Támogatják a társadalmi devianciákat, nagyvárosi szubkultúrákat, szemben az igazi nemzeti kultúrával. 

Liberális pártok biztos szavazótábora is közülük kerül ki.

1. A zsidók a liberális pártok tisztségviselői illetve a háttérből irányító erők jelentős számban zsidók. 

2. Az azonos nemükhöz vonzódó egyének 
buzeránsok 
 köcsögök 
leszbikusok

3. A cigányság egy része

4. A négerek, bevándorlók és más színesek a liberális pártoktól rendkívül magas befogadó hajlamot tapasztalnak

5. A kábítószert rendszeresen használók 

A hazánkban tartott választást és az eredményt bojkottáló tüntetők is közülük kerülnek ki nagy részben. Legfőbb támogatójuk Soros György.