Meghalt Váci Mihály

Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító.

 A Kádár-rendszer időszakában, a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig, Magyarország ünnepelt és legtöbbet szavalt kortárs költője.

 1970-es halála után vita indult megítéléséről, kultusza a rendszerváltozásra fokozatosan eltűnt.

Az 1956-os forradalom alatt írt 16 oldalnyi naplója szerint a költő lelkesedett a forradalomért. Már az 1956-os forradalmat megelőzően figyelemmel kísérte az Írószövetségben zajló folyamatokat, ott volt a Rajk-temetésen.

(Rajk László élete a tipikus zsidó kommunista élet. Soha semmiféle alkotó munkát nem végzett, annál többet pusztított.)

 Október 23-án feleségével együtt részt vett a tüntetéseken a tömeggel skandálta "Vesszen Gerő!" "Mondjon le a kormány!" "Egyetemi pontokat!" "Ruszkik haza!" jelszavakat.

A forradalom leverése után nem sokkal viszont az új rezsim Aczél György által fémjelzett kultúrpolitikai vezetése "szocialista építés" melletti kötelezte el magát.

Ettől kezdve a hivatalos kultúrpolitika támogatottjai közé került, a 60-as évektől fokozatosan "a rendszer hivatalos költőjévé" emelték, a párt Központi Bizottságába is bekerült. Az irodalmi közélet aktív alakítójává válhatott: 1960-ban egy évre az Élet és Irodalom munkatársa, majd haláláig az Új Írásirodalmi folyóirat szerkesztője. Itt jelentek meg költeményei, és vált az ország legnépszerűbb költőjévé.

 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő.

Sokat utazott külföldre, ezek az utazások hatással vannak gondolkodására és költészetére egyaránt. 1970-ben kulturális delegáció tagjaként Vietnámban tartózkodott, amikor váratlanul, agyvérzés következtében elhunyt.