Magyarország "felszabadításának"napja
Április 4-ét 1950-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletében nemzeti ünneppé nyilvánította.
1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előrenyomuló szovjet csapatok elől visszavonulva.
Magyarország életét a szovjet megszállás megnehezítette és az ország lakosságának nagy része számára a háború borzalmait maga a szovjet hadsereg tevékenysége jelentette.
A hazánkat meghódító Vörös Hadsereg tagjainak erőszakos viselkedése generációkra szóló sebeket ejtett.
A Vörös Hadsereg Magyarországra győztes hódítóként érkezett. Ráadásul Magyarország volt az első Szovjetunió ellen harcoló ország, amelynek területére hódítóként érkeztek a szovjet fegyveres erők, hiszen Romániába békésen vonultak be.
A sokszor bosszúvágytól fűtött szovjet katonák ezért azt az elégtételt is átélhették, hogy a harc immáron ellenségeik földjén folyik. Az is nagy élmény volt számukra, hogy Magyarország volt az első "nyugati" ország, amelyet elért a Vörös Hadsereg.
Malinovszkij marsall a főváros elfoglalása után három nap szabad rablást engedélyezett csapatainak a fővárosban.
Ez volt az ostrom során elpusztult Budapest számára a mélypont, ekkor történt a legtöbb erőszakos esemény is.
Tömeges nemi erőszak
A magyar közgondolkodásban a legmélyebb nyomot a magyar nők megbecstelenítése hagyta. A közvetlen következmények szörnyűek voltak: egyrészt sokszorosára emelkedett a különféle nemi betegségek száma, másrészt pedig a nemi erőszak sokszor nem kívánt terhességet is eredményezett, ami az abortusz ideiglenes engedélyezéséhez vezetett.
A nemi erőszak okozta lelki sérülések minden társadalomban - a szégyenérzet miatt - a legnehezebben feltárható és orvosolható traumák közé tartoznak.
A szovjet hadsereg által tömegesen elkövetett, hivatalosan nem is létező, így nem feldolgozható nemi erőszak a magyar nők generációit kísértette évtizedeken át.